Az egyik dolog, amelyet a hallgatók gyakran nehezen tapasztalnak, az új tudományos szókincs helyes és megfelelő összefüggésben történő használata. Az egység elindításakor hasznos lehet bevezetni őket az összes új terminológiába, és felkérheti őket, hogy hozzanak létre vizuális szókincs táblákat, amelyek meghatározzák és szemléltetik az egyes szavakat . A vizuális példa a definícióval együtt segíthet a hallgatóknak megérteni az elvont fogalmakat.
(Ezek az utasítások teljesen személyre szabhatók. Miután a "Tevékenység másolása" gombra kattintott, frissítse az utasításokat a feladat Szerkesztés lapján.)
Hozzon létre vizualizációkat a növényi és állati sejtek kulcsfontosságú szókincséből.
Kezdje a kétnyelvű források elkészítésével, beleértve a szólistákat, diagramokat és kártyákat angolul és a tanulók túlnyomó nyelvén. Kezdje a leckét a sejtek, azok szerkezetének és funkcióinak egyszerű és vizuális bemutatásával. Használjon vonzó képeket és alapvető nyelvezetet annak érdekében, hogy minden diák, függetlenül az elsődleges nyelvtől, megértse az alapvető fogalmakat.
Mutassa be az alapvető cellák szókincsét kétnyelvű kártyákon keresztül, mutassa meg a kifejezést angolul a fordítása és a megfelelő kép mellett. Szervezzen olyan osztálytermi tevékenységet, ahol a tanulók a cellaszókincs szavait egyeztetik fordításaikkal és képeikkel. Ez a tanulás szórakoztató és interaktív módja lehet, és a csoportokban végzett tanulás ösztönzi a társak közötti tanulást és támogatást.
Oszd fel az osztályt különböző csoportokra, biztosítva a különböző nyelvi háttérrel rendelkező tanulók keverékét. Minden csoport feladata egy sejt vizuális megjelenítése (például poszter vagy digitális prezentáció), és annak részeit angolul és anyanyelvükön is felcímkézheti. Ez ösztönzi az együttműködést, a vitát és a kölcsönös tanulást, miközben a tanulók együtt dolgoznak, hogy megértsék és lefordítsák az egyes kifejezéseket.
A leckét úgy fejezze be, hogy minden csoport bemutatja projektjét az osztálynak, elmagyarázva a sejtrészeket angolul és anyanyelvükön egyaránt. Ez nemcsak megerősíti a szókincs megértését, hanem növeli a használatba vetett önbizalmukat is. Fejezd be egy átfogó áttekintéssel, például egy kvízzel vagy egy feladatlappal, ahol a tanulók azonosítják a sejtrészeket, és leírják a kifejezéseket angolul és anyanyelvükön is, megszilárdítva tanulásukat.
A növényi és állati sejtek, bár mindkettő eukarióta, számos eltérő különbséget mutatnak. A növényi sejteket a sejtmembránon kívüli merev sejtfal jellemzi, amely szerkezeti támogatást és védelmet nyújt. Kloroplasztokat is tartalmaznak, a fotoszintézisért felelős organellumokat, amelyek a fényenergiát kémiai energiává alakítják. A növényi sejtek másik kulcsfontosságú jellemzője egy nagy központi vakuólum, amely vizet tárol és fenntartja a sejt turgorát. Ezzel szemben az állati sejtekből hiányzik a sejtfal és a kloroplasztisz. A növényi sejtekhez képest jellemzően kisebb és több vakuólumuk van. Ezenkívül az állati sejtekben centriolok vannak, amelyek részt vesznek a sejtosztódásban, ami általában hiányzik a növényi sejtekben.
A növényi sejtekben lévő vakuolák számos döntő szerepet játszanak. A legkiemelkedőbb a központi vakuólum, amely a sejt térfogatának jelentős részét foglalja el. Ez a vakuólum elsősorban víz, tápanyagok, pigmentek és salakanyagok tárolására szolgál. A vakuólum a víz tárolásával segít megőrizni a sejt turgorát, ami elengedhetetlen a növény szerkezeti épségének megőrzéséhez. Ezenkívül a vakuolák enzimeket és egyéb anyagokat tartalmazhatnak, amelyek hozzájárulnak a növény védekező mechanizmusaihoz, valamint olyan pigmenteket, amelyek fontosak lehetnek a beporzók vonzásában.
A sejtdifferenciálódás az a folyamat, amelynek során egy kevésbé specializált sejt speciálisabb sejttípussá válik, ami a többsejtű szervezetek fejlődésének alapvető aspektusa. Ezt a folyamatot specifikus gének expressziója irányítja, és mind belső, mind külső tényezők befolyásolják, mint például a jelzőmolekulák és a környezeti feltételek. A differenciálódás a sejtek osztódása és érése során megy végbe, és minden sejttípus sajátos struktúrákat és funkciókat fejleszt ki, amelyek hozzájárulnak a szervezet általános működéséhez. Például az állatok őssejtjei különféle sejttípusokká, például izomsejtekké, idegsejtekké vagy vérsejtekké differenciálódhatnak, amelyek mindegyike eltérő funkciót lát el. A differenciálódási folyamatot aprólékosan szabályozzák annak biztosítása érdekében, hogy a sejtek kialakítsák azokat a tulajdonságokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy hatékonyan elláthassák sajátos szerepeiket.