Mi a perspektíva az irodalomban? Mi az a nézőpont ? Mi a különbség a nézőpont és a nézőpont között? A különbség megtanítása meglehetősen nagy kihívást jelenthet. A storyboard segíthet!
Sok diákot megzavar a kifejezések és jelentésük közötti különbség. Ennek az az oka, hogy az irodalmi perspektíva-definíciót és a nézőpont-definíciót gyakran szinonimaként használják, bár valójában nagyon eltérőek lehetnek. A nézőpont az irodalomban a narráció formája, ismertebb nevén első személyű vagy harmadik személyű nézőpont. A szerző technikai döntése a történet elmesélése érdekében.
Amikor az írásbeli perspektívát mérlegeljük, feltétlenül fel kell tennünk a kérdést, hogy melyik állítás igaz a narrátorok különböző nézőpontjairól? A személyes élmények bensőséges részletezése vagy az események szélesebb, tárgyilagosabb áttekintése? Valójában mindkettő érvényes, és bemutatja, hogyan lehet a perspektívát felhasználni az olvasó elkötelezettségének és megértésének elmélyítésére.
Nézőpont meghatározása
A nézőpont az a nézőpont, ahonnan a történetet elmondják. Ez az az álláspont, amelyből kibontakoznak a történet cselekményei és eseményei.
A POV kontra perspektíva az irodalomban trükkös. Az írásbeli perspektíva arra a szögre vagy megközelítésre utal, amelyet a narrátor vagy a szereplők alkalmaznak a történetben. Ez a fogalom központi szerepet játszik a megértésben, mit jelent a perspektíva az olvasásban? Többet foglal magában, mint csupán a narratív nézőpontot; felöleli a megtörtént eseményeket elbeszélők vagy átélők attitűdjeit, elfogultságait és érzelmi reakcióit. Ez a személyes lencsék hozzáadása mélységet és összetettséget ad a narratívának, vonzóbbá és árnyaltabbá téve az olvasó számára. Míg a nézőpont szabja meg, hogy ki mondja el a történetet, a perspektíva színezi az elbeszélés módját, és befolyásolja az olvasó értelmezését és a narratívához való kapcsolódását.
A narratív perspektíva meghatározása gyakran egyszerűen az a nézőpont, ahonnan a történetet elmondják a közönségnek. Ezért a nézőpont szinonimája. A legtöbb regény vagy POV első személyben vagy harmadik személyben íródott. A különbség azonban az, hogy a narrátor nézőpontja egy történetben utalhat a saját világképére is . Ezért az irodalomban a perspektíva meghatározása a karakter perspektívája , amelyet kultúrájuk, örökségük, fizikai tulajdonságaik és személyes tapasztalataik alakítanak ki.
Az olvasók jobban megérthetik a történetet, ha felteszik maguknak a kérdést: "Mi a narrátor nézőpontja?". Az irodalomban gyakran különböző perspektíva-példákat találunk. Ezek kifejezhetik és megvilágíthatják egy jól ismert esemény vagy probléma eltérő megközelítését, és felbecsülhetetlen értékű lehetőséget kínálnak az olvasók számára, hogy új módon lássák a dolgokat. A POV és a perspektíva egyaránt fontos, hogy a tanulók megértsék, hogy mélyebben megértsék a szöveget. Míg a nézőpont a kire összpontosít, a perspektíva a hogyanra .
A perspektivikus irodalom döntő szerepet játszik a történet narratívájának kialakításában. Gyakran felmerül a kérdés, mi a különbség a nézőpont és a perspektíva között? Míg a nézőpont határozza meg, hogy ki meséli el a történetet, a perspektíva azzal foglalkozik, hogyan mondják el ezt a történetet. Ez a megkülönböztetés létfontosságú a történetmesélésben, mivel befolyásolja, hogy az olvasók hogyan érzékelik és értelmezik a narratívát, és befolyásolja érzelmi és intellektuális válaszaikat.
Arra a narratív hangra utal, amelyen keresztül a történetet elmondják. Megszabja, hogy mi alakítja ki valakinek a nézőpontját, befolyásolja, hogy az olvasó hogyan érzékeli a kibontakozó eseményeket. A nézőpont megválasztása, legyen az első, második vagy harmadik személy, nagy hatással van a történetmesélés folyamatára és az olvasói élményre. Könnyen meghatározható, hogy ő a történet narrátora. 4 különböző típusú POV létezik:
(Ez egy 2 hetes ingyenes próbaverziót indít - nincs szükség hitelkártyára)
(Ez egy 2 hetes ingyenes próbaverziót indít - nincs szükség hitelkártyára)
A nézőpont vagy a narráció fajtája azzal foglalkozik, hogy ki mondja el a történetet: első személy (én, én, én) vagy harmadik személy (ő, ő, ők). Az első személyű narrátornak számos előnye van, beleértve a hitelességet és az intimitást. Az első személyű narrátor gyakran hihetőbb, mert az olvasó hozzáfér gondolataihoz és hiedelmeihez. Vannak azonban hátrányai is. A narrátor eseményekről, emberekről és helyekről szóló jellemzését attitűdjei, előítéletei, korlátai és hiányosságai színesítik. Sok szempontból megbízhatatlanná teszi őket, mert megfigyeléseik nem mindig felelnek meg teljesen az igazságnak. A narrátornak az is nehéz, hogy személyesen közvetlenül jellemezze magát. Ehelyett az olvasónak véleményt kell alkotnia az alapján, hogy más szereplők hogyan reagálnak a narrátorra, valamint a narrátor cselekedetei, gondolatai és párbeszéde alapján.
A harmadik személyű narráció két kategóriába sorolható: mindentudó és korlátozott nézőpont. A mindentudó narrátor az, aki korlátlanul hozzáfér számos szereplő gondolataihoz és hiedelmeihez, és el tudja magyarázni az olvasónak a múlt, a jelen és a jövő eseményeit. Ez óriási szabadságot ad a narrátornak. Előnyös, mert a mindentudó narrátor gyakran közvetlenül az olvasó számára tudja értelmezni a szereplők motivációit vagy az események fontosságát. Hátránya is van az olvasóval való intimitás elvesztésében.
A korlátozott, harmadik személyű narrátor egy adott szereplő tapasztalataira és gondolataira korlátozódik. Ez ismét lehetővé teszi az intimitás és a hitelesség érzését az olvasó számára, de a szerző még mindig képes olyan részletekbe borsolni, amelyeket a szereplő egyébként nem tud vagy nem ismer fel. Van még tere a szerzőnek, hogy néhány dolgot értelmezzen az olvasó számára, illetve részletesebben jellemezze az elbeszélőt.
Megjegyzés a második személyű narrációról
Sok diák gyakran kíváncsi arra, hogy mi az a második személyű narráció. Ezt úgy lehet a legjobban elmagyarázni, ha megnézik egy kvíz vagy teszt útmutatásait, vagy elővesznek egy szakácskönyvet, használati útmutatót vagy bármi mást, ami közvetlenül utasítja az olvasót. A második személyű elbeszélésben a fő névmás a te , és a te az olvasó. A szépirodalomban nem gyakran használják, kivéve a „válassz magad” kalandkönyveket, ahol a szerző arra utasítja az olvasót, hogy válasszon egy bizonyos oldalt, és lapozzon egy adott oldalra. (RL Stine sok ilyen típusú könyvet írt a 90-es évek közepén a Give Yourself Goosebumps különkiadású sorozatával. Eredetileg Edward Packard alkotta meg a koncepciót 1976-ban.)
(Ez egy 2 hetes ingyenes próbaverziót indít - nincs szükség hitelkártyára)
Nagyszerű módja annak, hogy a tanulók elgondolkodjanak a narrátor nézőpontjának árnyalatairól, ha megkérjük őket, hogy más narrációs formátumot használva hozzanak létre vagy alkossanak újra egy történetet. Kérje meg a tanulókat, hogy alkossanak elbeszélést egy eseményről három különböző nézőpontból: első személy, harmadik személy mindentudó és korlátozott harmadik személy. Más nézőpontból is elmesélhetnek egy történetet olvasmányukból, és láthatják, hogyan változik az.
(Ez egy 2 hetes ingyenes próbaverziót indít - nincs szükség hitelkártyára)
(Ez egy 2 hetes ingyenes próbaverziót indít - nincs szükség hitelkártyára)
(Ez egy 2 hetes ingyenes próbaverziót indít - nincs szükség hitelkártyára)
(Ez egy 2 hetes ingyenes próbaverziót indít - nincs szükség hitelkártyára)
(Ez egy 2 hetes ingyenes próbaverziót indít - nincs szükség hitelkártyára)
A perspektíva egy narrátor értelmezése eseményekről, emberekről és helyekről saját személyes tapasztalataik és hátterük alapján. A narrátornak az olvasóval folytatott párbeszédében fejeződik ki, és ezeket a szempontokat tükrözi, és más szereplőktől eltérő véleményeket vagy gondolatokat fogalmazhat meg. A karakter perspektívája befolyásolja a történet elmesélésének módját és az olvasó által kapott információkat. A narrátor tekinthető megbízhatónak vagy megbízhatatlan narrátornak . Ebben az esetben az olvasó csak a narrátor perspektívájának tudatában van, és nem biztos, hogy ez a dolog teljes igazsága. A megbízhatatlan narrátor klasszikus példája Edgar Allen Poe „The Tell-Tale Heart” című művében. Ebben a példában a történet az események narrátor általi változatára összpontosít. Történetének magyarázata során azonban a narrátor egyértelműen önmagát vádolja!
Siu Wai Anderson megindító regénye, az „ Őszi kertészkedés ” a perspektívát használja egy jól ismert esemény – az 1945-ös hirosimai atombombázás – más nézőpontjának kifejezésére. Ennek az eseménynek az amerikai nézőpontja jellemzően a bombázás taktikai vonatkozásaira vonatkozik: megakadályozta több amerikai (és japán) emberélet elvesztését; végül véget vetett a második világháborúnak; Amerika katonai erejét mutatta be figyelmeztetésként más országok számára.
Mariko álláspontja azonban ugyanarról az eseményről egészen más. Egy személy kultúrája, háttere és tapasztalatai nagymértékben befolyásolják nézőpontját. Fizikai hegek maradtak az üvegtől, amelyek behatoltak az arc bőrébe. Súlyos asztmája van, amiről azt gyanítja, hogy szintén a robbantás okozta. Felidézi a megsérült emberek szenvedését, és azokat a kanyargós döntéseket, amelyeket meg kellett hoznia aközött, hogy egyeseket segít, vagy másoknak hagyja meghalni.
Ezen túlmenően a PTSD bizonyos elemei is vannak, például idegesen felnéz, amikor egy repülőgép repül a feje fölött, és rémálmok gyötrik, ami miatt úgy érzi, távolságot kell tartania másoktól. Bár a narratíva nem kérdőjelezi meg kifejezetten az atombombák ledobására vonatkozó erkölcsi döntést, arra kéri az olvasót, hogy mérlegelje a döntés által okozott szenvedés mértékét. Emberi elemet ad egy távoli eseményhez, empátiát és megértést kelt az olvasóban.
(Ez egy 2 hetes ingyenes próbaverziót indít - nincs szükség hitelkártyára)
Gyakran az, hogy a szerző a narrátor nézőpontját választja , javítja a narrátor nézőpontját . Például Scout első személyű elbeszélése azokról az eseményekről, amelyek Jem karjának eltöréséhez vezettek a To Kill A Mockingbird című filmben, lehetővé teszi az olvasó számára, hogy egy gyermek ártatlanságának szemszögéből kövesse a történetet. Az idősebb olvasók felfigyelhetnek arra a tényre, hogy a napi látogatások Mrs. Dubose-nál, hogy felolvassanak neki, az időzítő napról napra meghosszabbodásával és fizikai állapotával párosulva, azt jelezhetik, hogy elvonásokon megy keresztül. Scout azonban fiatal, 7 éves gyerekként ezt nem veszi észre, mert nem érti az opioidfüggőséget. Szerencsére Atticus közbelép, hogy elmagyarázza Scoutnak és Jemnek – és minden más zavart olvasónak.
A perspektíva megértése kulcsfontosságú ahhoz, hogy a tanulók elemezni tudják az őket körülvevő világot, és gondolkodni tudjanak róla. A perspektíva több, mint egy történet más szemszögből történő szemlélése; annak felismerése, hogy minden történetnek több oldala van, különösen a mindennapi életben. Ha valaha is hallották a régi közmondást: „Minden történetnek két oldala van”, ez nagyszerű példa arra, hogy miről is szól a perspektíva. Az irodalomban különösen nagy lehetőség nyílik a történet két oldalának vizsgálatára, a főhős és az antagonista szemszögéből. John Rogers, több kanadai alapú képregény-sorozat szerzője szerint „Nem igazán érti meg az antagonistát, amíg meg nem érti, miért is ő a főszereplő a saját világváltozatában”.
Egy nagyszerű módja annak, hogy a tanulókat elgondolkodtassák a perspektíváról, ha megkérjük őket, hogy meséljenek el egy népszerű történetet az antagonista szemszögéből. A tanulók készítsenek egy cselekménydiagramot egy történethez, amelyet olvasnak vagy olvastak a múltban, de ezt az antagonista szemszögéből tegyék meg. Kérje meg a tanulókat, hogy vegyék fontolóra az antagonista tapasztalatait és fizikai tulajdonságait, amelyek segíthettek nekik egyedi perspektíva kialakításában.
(Ez egy 2 hetes ingyenes próbaverziót indít - nincs szükség hitelkártyára)
A tanulók perspektívájának megértése az olvasás során közvetlen hatással van arra, hogyan értelmezik a perspektívát saját írásukban. A storyboard-tevékenységek használata a perspektíva és nézőpont mélyebb megismerésére segítheti a tanulókat mind az olvasás közbeni elemzési képességeikben, mind pedig a későbbi írásban. Tekintse meg ezeket a tevékenységeket a könyvtolvaj , a Vissza a feladóhoz és a Canterbury-mesék című útmutatóinkból.
Kérd meg a tanulókat, hogy írjanak egy eseményről vagy személyről egy történet három különböző szereplőjének szemszögéből, vagy alkossanak saját magukat!
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el Jon Scieszka: A három kismalac igaz története című könyvét , és készítsenek egy forgatókönyvet a Farkas perspektívájából a népszerű gyermekmese alapján.
Haladó hallgatók: Olvassák el a tanulók Harper Lee To Kill a Mockingbird című művének eredeti kéziratát, amely nemrégiben 2015 júliusában jelent meg Go Set a Watchman címmel. Kérd meg a tanulókat, hogy egy storyboardon részletezzék a különbségeket Scout felnőtt női elbeszélése és gyermekkori elbeszélése között.
A perspektíva általában a dolgok egy sajátos megközelítését jelenti, amely az ember saját tapasztalataitól, kultúrájától és személyiségétől függ.
A karakter perspektívájának vagy a narrátor perspektívájának meghatározása az irodalomban arra utal, hogy a történet szereplői hogyan érzékelik a történetben zajló eseményeket, embereket és helyeket. Nézőpontjukat saját hátterük és tapasztalataik, például családjuk, kultúrájuk és a társadalom, amelyben felnőttek, befolyásolják és befolyásolják.
A nézőpont 4 típusa a következő:
A nézőpont és a perspektíva közötti különbség könnyen felismerhető, ha feltesz magadnak néhány kérdést. A nézőpont az, hogy a szerző hogyan választotta ki az elmesélendő történetet. Ki beszél? Ez megmondja a nézőpontot (POV), hogy 1., 2. vagy 3. személyről van szó. A perspektíva felfedezéséhez el kell mélyedni a karakter világképében. Hogyan alakította a karakter tapasztalatai és háttere a világról alkotott képét? Ez alakítja nézőpontjukat. A POV kontra perspektíva kezdetben bonyolult lehet a tanulók számára, hogy megértsék, de mivel ezeket az új definíciókat következetesen alkalmazzák az olvasásukra, pillanatok alatt képesek lesznek azonosítani őket!