Tüzesen süt le a nyári nap sugáraAz ég tetejéről a juhászbojtárra.Fölösleges dolog sütnie oly nagyon,A juhásznak úgyis nagy melege vagyon.
Szerelem tüze ég fiatal szivében,Ugy legelteti a nyájt a faluvégen.Faluvégen nyája mig szerte legelész,Ő addig subáján a fűben heverész.
Tenger virág nyílik tarkán körülötte,De ő a virágra szemét nem vetette;Egy kőhajtásnyira foly tőle a patak,Bámuló szemei odatapadtanak.
De nem ám a patak csillámló habjára,Hanem a patakban egy szőke kislányra,A szőke kislánynak karcsu termetére,Szép hosszú hajára,gömbölyű keblére.
Kisleány szoknyája térdig föl van hajtva,Mivelhogy ruhákat mos a fris patakba';Kilátszik a vízből két szép térdecskéjeKukoricza Jancsi gyönyörűségére.
Szappan
Mert a pázsit fölött heverésző juhászKukoricza Jancsi, ki is lehetne más?Ki pedig a vízben a ruhát tisztázza,Iluska az,Jancsi szívének gyöngyháza.
"Szivemnek gyöngyháza,lelkem Iluskája!"Kukoricza Jancsi így szólott hozzája:"Pillants ide,hiszen ezen a világon Csak te vagy énnekem minden mulatságom.
Vesd reám sugarát kökényszemeidnek,Gyere ki a vízből,hadd öleljelek meg;Gyere ki a partra csak egy pillanatra,Rácsókolom lelkem piros ajakadra.
Nem
"Tudod Jancsi szivem,örömest kimennék,Ha a mosással oly igen nem sietnék;Sietek,mert másképp velem rosszul bánnak,Mostoha gyermeke vagyok én anyámnak."
Ezeket mondotta szőke szép Iluska,S a ruhákat egyre nagy serényen mosta.De a juhászbojtár fölkel subájáról,Közelebb megy hozzá,s csalogatva így szól:
Szappan
"Gyere ki,galambom!gyere ki gerlicém!A csókot,ölelést mindjárt elvégzem én;Aztán a mostohád sincs itt a közelben,Ne hagyd,hogy szeretőd halálra epedjen."
Kicsalta a leányt édes beszédével,Átfogta derekát mind a két kezével,Megcsókolta száját nem egyszer sem százszor,Ki mindeneket tud:az tudja csak,hányszor.
18+
Bolo vytvorených viac ako 30 miliónov storyboardov