Ismersz-e bajt, mit Oidipusz atyánk utánKettőnkre, kik még élünk, nem halmozna Zeusz?
Hozzám szeretteink felől, Antigoné,Se jó, se rossz hír nem jutott azóta, hogyKét testvér két testvérünket vesztettük el,Kik egy napon s egymás kezétől estek el.
Jön már, de mit forgat agyában,Hogy a véneknek ezt a tanácsátÖsszehivatta magához,Elküldve a hírnököt értünk?
Hanem itt jön már az új király,Kreón, Menoikeusz fia,Új isteni szándék tette királlyá.
A jók jutalma bűnös kézre nem kerül,S ki jó szívvel van városunk: hazánk iránt,Azt életében s holtában megtisztelem.
Ím, itt e lány, a tettet ő követte el,A sírnál tetten értük.
S te állsz csak itt fejed lehajtva, szólj te már,Elvállalod, hogy megtetted, vagy cáfolod?
Elvállalom s tagadni nem fogom soha.
Kezdettől fogva sejtem én, uram király,Hogy istenek kezére kell ismerni itt.
Az istenek tekintélyét sérted vele!
Tekintélyem megóvni volna jogtalan?
Légy most is észnél, mert beretvaélen állsz.
Mi baj? Hideg fut át, ha szád szólásra nyílt!
Jaj, esztelen ész, amit elkövetett,Hogyan ölt a merevség,Látjátok itt azt, aki öltÉs azt, aki meghalt, az apát s a fiút.Jaj, átkozott parancsaim!
Polüneikész
Sukurta daugiau nei 30 milijonų siužetinių lentelių