Az áldott holdra esküszöm, kisasszony, Mely a gyümölcsfákat ezüstözi...
Ne arra esküdj, a hold változékony, Havonta másul az körös futásán, Attól szerelmed éppoly ingatag lesz
Mire esküdjem?
Semmire se esküdj:Vagy jól van, esküdj tenmagadra,Bálványképemre, az én IstenemreS hiszek tebenned.
Hogyha hű szerelmem...
Nem, mégsem esküdj: bár tetszel nekem,De ez az éji frigy sehogy se tetszik.Oly hirtelen, meggondolatlan és gyors,Akár a villám, amely elcikázS te azalatt még ki sem mondhatod:Villámlott. Édesem, jó éjszakát.Szerelmünk bimbaját a nyári szellőVirággá érleli, ha látlak újra.Jó éjt, jó éjt! Oly csöndesen aludj,Mint amilyen szívem nyugalma - úgy.
Hát így bocsátasz el, ily éhesen?
Hát mit kívánsz ma éjjel, édesem?
Esküdj hűséget, mint tenéked én.
Hisz én előbb esküdtem, meg se kértél.Jaj, bár ne is esküdtem volna meg.
Ó, visszavonnád esküdet s miért?
Hogy tiszta szívvel újra visszaadjam.Ám arra vágyom, ami az enyém már:Szerelmem oly nagy, mint az óceánS oly mély, adok belőle neked belőle lelkemS több lesz nekem: mindkettő véghetetlen.Neszt hallok ott bent. Isten áldjon, édes!