A napfogyatkozás olyan esemény, amely akkor következik be, amikor a Hold áthalad a Föld és a Nap között, részlegesen vagy teljesen blokkolja a napfényt.
A napfogyatkozás olyan esemény, amely akkor következik be, amikor a napfény nem ér el a Földön, mert teljesen vagy részben blokkolja a Hold. Annak ellenére, hogy a Hold sokszor kisebb a Napnál, ugyanolyan méretűek lehetnek az égen, mert a Hold sokkal közelebb áll. Háromféle eclipse van, évente két és öt eclipse között.
A teljes napfogyatkozás akkor jelentkezik, amikor a Hold teljesen eltakarja a Holdat. Ez csak akkor következik be, ha a Nap messze van, vagy a Hold közel van a Földhöz, és az umbra régióból nézve, ahol az árnyék a legsötétebb. A részleges napfogyatkozás előfordulhat, ha a féltónus területéről nézve, és a Holdt részben blokkolja a Hold. A harmadik fajta a napfogyatkozás gyűrűs napfogyatkozásnak nevezhető. Gyűrűs napfogyatkozás történik, amikor a Hold messze a Földtől vagy a Nap nagyon közel van. A Hold nem tűnik elég nagynak az égen, hogy teljesen lefedje a Napot; a Nap fényes gyűrűként jelenik meg az égen.
A felhalmozódások jelentősek a történészek számára, mivel rendszerint jól beszámoltak, és pontosan keltezhetők. Néhány történész úgy véli, hogy a napfogyatkozás nagy pénteken történt, amikor az emberek azt jelentették, hogy sötétség volt Jézus keresztre feszítése során. A napfogyatkozás egy olyan természetes jelenség, amely sokszor bekövetkezett, de a korábbi civilizációk, akik nem értették a mögöttük álló tudományokat, gyakran rossz okként társították őket, és természetfeletti magyarázatokra támaszkodtak. Az 1919-es teljes napfogyatkozást az Einstein relativitáselméletének támogatására használták. A napfogyatkozás lehetőséget nyújtott a tudósoknak, hogy megfigyeljék a fényünket a Nap körül.
A napelhárítás megfigyelése veszélyes lehet, ha nem használja a megfelelő védőfelszerelést, mert a retina károsodást okozhat, ami vaksághoz vezethet. Míg a közvetett napfény normális esetben nem okoz sérülést a retina sejtjeiben, a közvetlen napfény a retináinkra koncentrálva állandó károkat okozhat a sejtekben.