A köd a por és a gázfelhő az űrben. A "köd" kifejezés a latinból származik köd vagy felhő esetén.
Történelmileg a "nebula" kifejezést minden olyan tárgy leírására használták, amely a Tejúton kívül felhőtlenül jelent meg, beleértve más galaxisokat is, de az igazi köd a por és a gázfelhő. A gáz általában hidrogénből, héliumból és ionizált gázokból áll. A méretük millió kilométernyi méretben, sok fényévig terjedhet. Míg a köd nagy méretű lehet, nem nagyon sűrűek. A legtöbb ködöt diffúz ködként írják le, vagyis nincs egyértelmű élük vagy határuk.
A csillogó ködök por és gázfelhők, amelyek végső soron csillagot alkotnak. A gáz porja a gravitáció következtében összeomlik. Ahogy a felhő mérete csökken, a felhő mérete csökken. A hőmérséklet növekszik, mert a gravitációs potenciál egy része átalakul termikus energiává. Ha eléri a kritikus hőmérsékletet és a kritikus sűrűséget, nukleáris fúzió előfordulhat.
A köd másik típusát planetáris ködnek nevezik. Ezt a kifejezést először William Herschel angol csillagász használja a 16. században. A bolygó ködök a csillagok hasonló tömegével rendelkező csillagok körül, a csillag életének vége felé történnek. Ahogy a csillag magja összeomlik, egy gáz héj kiürül. A nagyon nagy csillagok sokkal erőszakosabban haladnak életciklusuk végéig. A nagy csillagok instabillá válnak, miután felhasználták nukleáris üzemanyagukat, ami egy nagy robbanást eredményezett, amely szupernóva néven ismert. Ezek a robbanások óriásiak és gyakran kitűnnek az egész galaxisokban. E robbanások maradványai ködöt képeznek.
A Hubble Űrteleszkóp segítségével különböző ködképeket készítenek. Ezek a képek a leglenyűgözőbbek, amelyeket az űr távcsővel készítettek.