A hang tükrözi azt a hozzáállást, amelyet egy szerző vagy egy narrátor egy adott téma vagy karakter felé mutat.
A hang a szerző hozzáállása egy tantárgy vagy karakter felé. A hangzás általános leírása magában foglalhatja a közömbösséget, a barátságos, durva, csúnya, kritikus, humoros, ünnepélyes, vidám hangokat. A hangzás segíthet a hangulat megteremtésében, kiemelni a karakter erősségeit vagy hibáit, vagy felhívni az olvasót valami fontosra, amit tudniuk kell. A hangzás is tükrözheti a szerzõ megértését a témában, különösen a költészetben, ami fokozza az olvasó megértését a jelentõsen figuratív nyelv mögé rejtett jelentésekben. A hang különbözik a hangulattól abban a tekintetben, hogy miközben segíthet a hangulat megteremtésében, nem arra szolgál, hogy érzelmeket teremtsen az olvasóban; ehelyett a célja egy személy vagy egy személy személyiségének feltárása egy tantárgy felé. Például, bár a szerelem gyakran optimista és izgalmas téma, az a személy, aki éppen áttörte a szerelmet, a szerelem bonyolult és pusztító érzelem. Romeo feltárja ezt a hangot a Szerelem iránti szeretet iránt a Rómeó és Júlia tragédiájában, miután Rosaline elfordította, mielőtt találkozott Júliával.
"Túlságosan bátorságos vagyok az ő tengelyével / A könnyű tollal szárnyalni, és így megkötözni, / Nem tudom megkötni a sziklát a hülyeség fölött. / A szerelem súlyos terhe alatt elsüllyednek. "