A konkrét költészet a formáját és a vizuális struktúráját használja, hogy tükrözze jelentését vagy művészi célját. A konkrét versek gyakran megszerkesztik a szavakat kép alakjában. A költemény fizikai megjelenésével is játszhatnak a kapitalizáció és az írásjelek megváltoztatásával, szavak és mondatok váratlan helyeken történo megszüntetésével, szétszórva a szavakat az oldalakon, és a fehér térre támaszkodva a jelentés és a szépség közvetítésére.
A konkrét költészet olyan költészet, amely formáját és vizuális struktúráját felhasználva tükrözi jelentését, vagy művészi célt szolgál. Néha ez azt jelenti, hogy egy vers szava egy bizonyos alakot hoz létre, mint a hattyú és a tükröződés a John Hollander "Hattyú és árnyék" versében. Más konkrét versek a versek fizikai megjelenésével játszhatnak szokatlan tőkésítéssel és írásjelekkel, szokatlan szavakkal és mondatokkal váratlan helyeken, szétszórva a szavakat az oldal teljes területén, és a fehérekre támaszkodva, hogy segítsék a jelentést és a szépséget. A konkrét költők ugyanúgy, de gyakran többet is törődnek egy vers megjelenésével, mint egy vers szavaival. Következésképpen a konkrét verseket általában nem szándékoznak hangosan olvasni, mivel jelentésük nagy része elveszne egy tisztán szóbeli ábrázolásban.
Bár bizonyíték van arra, hogy az ősi görögök verseket írtak, amelyek tárgyakat képviselnek, a konkrét költészet a modern világban egy viszonylag új irodalmi forma. A XX. Század elején a modernista költők formában és térben játszottak, mint a képzelőművészek, mint Ezra Pound. Az EE Cummings kísérleti költészete sok konkrét elemet is megtestesített, mivel elszakadt a hagyományos költészet szerkezeti normáitól, és beépítette szócsöveit és térközét a versei üzenetébe. A fizikai formátum tematikus tartalmú összeolvadása bizonyos költészetben még ma is fennáll. Sok 20. és 21. századi költők szövik betonelemeket költészetük során. Langston Hughes közismert "Anyja Fiúnak" például rövid ráncos vonalakat tartalmaz, amelyek a vers metaforikus lépcsőjének durva, törött lépcsőfokozatát reprezentálják.
Az 1950-es évek után a konkrét költészet még inkább képalapú formává fejlődött. Bizonyos értelemben a szavak a művészi képhez tartoztak. Ezek a későbbi költõk szétszórt szavakat, szótagokat, betûket és írásjeleket tartalmaztak képi képek készítéséhez. A költészet e formája a verbális és vizuális elemek művészi szintézisét ösztönzi. A kreatív költők ma továbbra is ezzel a formával játszanak, ha költői művészetükbe fényképészeti és még hangelemeket is beépítenek.