Unknown Story
Kuvakäsikirjoitus Teksti
- Kicsalta a leányt édes beszédével, átfogta derekát mid a két kezével, megcsókolta száját nem egyszer sem százszor, ki mindeneket tud: az tudja csak, hányszor.
- Szivemnek gyöngyháza, lelkem Iluskája.Pillants ide, hiszen ezen a világon csak te vagy énnkem minden mulatságom
- Vesd reám sugarát kökényszemeidnek, gyere ki a vízből, hadd öleljelek meg;Gyere ki a partra csak egy pillanatra, Rácsókolom lelkem piros ajakadra!
- Tudod, Jancsi szivem, örömest kimennék, ha a mosással oly igen nem sietnék; sietek, mert másképp velem rosszul bánnak, mostoha gyermeke vagyok én anyámnak.
- Hanem most már elég, hallja-e kend, anyjuk? Fogja be a száját vagy majd betapasztjuk. Ugy merje kend Ilust egy szóval bántani, hogy kihullanak még meglévő fogai
- Gyere ki, galambom! gyere ki, gerlicém! A csókot, ölelést mindjárt elvégzem én; Aztán a mostohád sincs itt a közelben, ne hagyd, hogy szeretőd halálra epedjen.
- Becstelen teremtés! gyalázatos pára! Ilyet mersz te tenni világnak csúfjára?Lopod a napot, és istentelenkedel... Nézze meg az ember... hogy tüstént vigyen el
Yli 30 miljoonaa kuvakäsikirjoitusta luotu