SZŐLŐ: Földrajz, vallás, eredmények, politika, gazdaság és társadalmi élet. Ez a forgatókönyv elmagyarázza az ókori India földrajzi jellemzőit.
Süžeeskeem Tekst
BAYGAL-ÖBÖL, ARÁBI-TENGER, INDIA-ÓCEÁN
ELHELYEZKEDÉS
BRAHMAPUTRA, GANGES ÉS INDUSI FOLYAMOK
Indiát három oldalról óceán veszi körül: keleten a Bengáli-öböl, nyugaton az Arab-tenger és délen az Indiai-óceán.
India egy nagy ország, amely Ázsiában található, és szubkontinensnek hívják, mivel messze délre nyúlik el. Az éghajlat egész évben meleg-meleg, két évszakkal: esős és száraz.
Indiának sok folyója van, például a Brahmaputra, amely a Himalájában indul, a Gangesz, amely Észak-India legnagyobb részén folyik, és az Indus, amely a Himalájában kezdődik a mai Pakisztánon át az Arab-tengerig. A folyók fontos vízforrások voltak a termőföld és az emberek számára.
THAR Sivatag
ŐSI INDIA FÖLDRAJZA
HEGYEK: Himalája, Hindu Kush, Nyugat-Ghát, Kelet-Ghát
DECCAN PLATEAU
A Thar-sivatag India északi részén fekszik, és több száz mérföldnyi homok, dűnék és kő nyúlik el, kevés növényi élettel. Száraz és forró, gyakran előfordulnak porviharok. Madarak, gyíkok, kígyók és gazellák élnek itt.
Indiában hét hegylánc található, köztük északra a Himalája és a Hindu Kush-hegység, valamint a nyugati és keleti part mentén dél felé haladó Nyugat-Gátok és Kelet-Ghátok. Mindez természetes gátat képez.
A Dekán fennsík egy hatalmas háromszög alakú terület, amely a Nyugat-Ghatok és a Kelet-Ghatok hegyláncai között fekszik. Emelt, sík föld, száraz, kevés folyóval. A talaj fekete (vasban gazdag és gyapotban gazdag), vagy sárga vagy piros, amelyeket nehéz gazdálkodni.