AZ EMBER TRAGÉDIÁJA
Текст на Статията
- És úrnak lenni mindenek felett.
- Ah, élni, élni: melly édes, mi szép!
- A függés, látom, életelv neked. -Szomjúzom, Éva, nézd, mi csábosanNéz e gyümölcs ránk.
- Érezni, hogy gondoskodnak felőlünk,És mindezért csupán hálát rebegnünkAhhoz, ki nyújtja mind e kéjeket.
- Megállj, megállj, egész földet nekedAdám, csak e két fát kerüld, kerüld,Más szellem óvja csábgyümölcseit,Ragyogó délnek tikkasztó hevében.Ott enyhe árnyék kínál nyúgalommal,Amott piroslik a szőlőgerezd,S halállal hal meg, aki élvezi. -
- Mért szebb e két fa, mint más; vagy miértÉpp ez tilalmas?
- Csodás parancs, de úgy látszik, komoly.
- Hát mért kék az ég,Miért zöld a liget - elég, hogy úgy van.Kövessük a szót, jőj utánam, Éva.
- Hajolj keblemre, én meg majd legyezlek.
- Hah, nő! mi ez, nem hallék még hasonlót.Miként ha ellenséges idegenErő tört volna rajtunk.
- Reszketek.Az égi zengzet is elhallgatott.
- Itt kebleden, úgy tetszik, hallom azt még.
- Én meg, ha ott fenn a dics elborul,Itt lenn találom azt szemedben, Ádám.Hol is lelhetném másutt kívüled,Kit létre is csak hő vágyad hozott,Mint - fényárjában a fejdelmi nap -A mindenségben árván hogy ne álljon -A víz szinére festi önmagátS enyelg vele, örül, hogy társa van,Nagylelküen felejtvén, hogy csupánSaját tüzének halvány mása az,Mely véle együtt semmivé borulna.
- Ne szólj igy, Éva, meg ne szégyeníts.Mi a hang, hogy ha nincs, ki értené?Mi a sugár, ha szín nem fogja fel?Mi volnék én, ha mint visszhang- s virágban,Benned szebb létre nem feselne létem,Melyben saját magam szerethetem?
- E lágy enyelgést mért is hallgatom? -Elfordulok, másképp oly szégyen ér még,Hogy a hideg számító értelemMegírigylendi a gyermekkedélyt.
- Én a patak zugását hallgatám,És azt találom, szintén így dalolt.
- Hallgasd csak, Ádám, óh, mondd, érted-éE kis bohó szerelmes énekét?
- Minő csodás összhang ez, kedvesem,E sokszerű szó és egy értelem.
- Mit késem ennyit? fel munkára, fel,Megesküvém vesztökre, veszniök kell.S kétkedve állok mégis újra meg,Nem küzdök-é hiába a tudás,A nagyravágyás csábos fegyverévelŐellenek, kik közt, mint menhely áll,Mely lankadástól óvja szívöket,Emelve a bukót: az érzelem.De mit töprengek. Az nyer, aki mer.
Над 30 милиона създадени разкадровки