Romeo és Júlia
نص القصة المصورة
- Bátorság, pajtás. A sebed nem oly nagy
- Mi, megsebeztek?
- Csak karcolás, de nekem épp elég. Hol az apródom? Hozz, kölyök, seborvost.
- Megsebeztek. Jaj, dögvész mind a két családra! Végem. Elment s kutya baja.
- Ez a nemes, a herceg rokona,Igaz barátom itt hever leszúrva,Miattam, és a becsületemen folt,Tybalt szitkától, ki egy óra óta a sógorom. Jaj, édes Júliám, Szépséged engem nővé lágyitott. Most megpuhult bátorságom acélja.
- Ó, Romeo! Jó Mercutio meghalt!Ez a dicső lélek felhőkbe vágyott,Nagyon korán elrúgta ezt a földet.
- Sok bús napom lesz még ily fekete:Jön majd a vég, ez itt csak kezdete.
- Tybalt, szeretni téged van okom, Ez menti, hogy megfékezem dühöm
- Tacskó, ilyesmi sose mentheti, Hogy megsértettél. Rajta, rántsd ki kardod.
- Romeo, oly határtalan gyűlöllek, Hogy most csak egy szót mondhatok: Te rongy!
- Mercutio, dugd vissza kardodat.
- Passado, rajta, rajta!
- Ó, gyáva, becstelen, hunyász alázat! Alla stoccata, döntse el a kard. Tybalt, patkányfogó !
- Állok elébe.
- Benvolio, húzz kardot, csapd le kardjuk,Urak gyalázat, hagyjátok már abba! Tybalt! Mercutio! - A hercegünkNem tűr Verona utcáin vívást. Tybalt! Mercutióm! - állj.
تم إنشاء أكثر من 30 مليون من القصص المصورة